Nekik a téli szünet tényleg szünet

A Z generáció nagy része karácsonykor még nem házigazda. Nem ő főz, nem ő szervez, nem ő tartja össze a családot. Vendégségbe megy. Hazamegy. Sokan még „mama hotelben” élnek, ahol az ünnep nem projekt, hanem valódi kikapcsolás.

Ez nem értékítélet, hanem élethelyzet. És ez az élethelyzet azt eredményezi, hogy a téli szünet számukra nem túlélőüzemmód, hanem mentális tér. Van idejük megállni, beszélgetni, figyelni másokra, és – akaratlanul is – összehasonlítani.

Itt történik meg az átértékelés.

Családi beszélgetések, baráti találkozók, „ki hol dolgozik”, „ki mit csinál”, „ki merre tart”. Ezek a beszélgetések nem karriertervező workshopok, mégis hatnak. A Z generáció ilyenkor elkezdi átgondolni a saját jövőjét: mit szeretne, mit nem, milyen irányok vonzzák, és mi az, ami már kevésbé.
Ez nem januárban történik meg. Ez a téli szünet alatt zajlik le. Mire visszajönnek dolgozni, ez a belső kép már ott van bennük.

Januárban már nem terveznek, hanem illeszkedést keresnek

Ez az a pont, ahol sok vezető félreérti a helyzetet. A Z generáció januárban nem azért kérdez, mert bizonytalan. Azért kérdez – vagy épp azért figyel csendben –, mert már van egy elképzelése a saját jövőjéről, és azt nézi, hogyan illeszkedik ebbe a munkahelye.
Nem azt várják, hogy minden az ő terveikhez igazodjon, hanem azt szeretnék látni, hogy:

• van mozgástér,
• van fejlődési irány,
• van értelme annak, amit csinálnak.

Amennyiben ezt nem érzik, nagyon gyorsan megszületik bennük a gondolat: akkor máshol keresem.