3. Senki ne maradjon tevékenység nélkül!

Nagyon fontos, hogy a kollégák továbbra is kapjanak feladatokat. Ha valakinek „elfogyott” a feladata (a kijárási korlátozások vagy a gazdasági hatások miatt), akkor könnyen elkezdhet azon gondolkodni, hogy vajon meddig lesz szükség a munkájára. Ez érzelmi bizonytalansághoz vezet, ami fokozza a stresszt. Ezen túlmenően az is könnyen előfordulhat, hogy ezt az aggodalmát megosztja a többi kollégával, ami elindíthat egy elbizonytalanodási lavinát.

Ha valakinek fogyóban vannak a feladatai, akkor az alábbi ötletek segíthetnek, hogy milyen tevékenységet végezhet:

• átvehet másoktól feladatot
• bepótolhatja az elmaradásait
• elvégezhet olyan feladatokat, amelyekre korábban nem jutott idő
• megvalósíthat fejlesztésekhez kapcsolódó feladatokat
• részt vehet képzéseken

Itt említem meg a kötelező szabadságolás kérdését. Egyfelől értem a szükségességét, hogy amikor majd rendeződik a helyzet, ne akkor vegyék ki a szabit a kollégák, másfelől azonban pszichológiai szempontból semmiképpen sem jó, ha két hétig nincs feladata a kollégának úgy, hogy nem nyaral.

4. Sokkal többet kommunikálj!

Úgy értem, tényleg sokkal többet kommunikálj! Beszélgess az embereiddel!

Normál esetben, a fizikai jelenlétünk nagy lökést ad a valahova tartozás iránti igényünknek. A távolságtartás miatt azonban ez is sérül. Éppen ezért is annyira fontos, hogy többet kommunikálj a kollégákkal!

Az értekezleteket lehetőleg videós felületen keresztül tartsátok meg és a megszokottnál gyakrabban. Ha eddig hetente voltak megbeszéléseitek, akkor most legyen kétszer egy héten, ha havonta, akkor most legyen hetente! A lényeg, hogy rövidítsd a kommunikációs ciklusokat!

Ha nem voltak rendszeresen értekezletek korábban, akkor most legyenek! Nagyon fontos, hogy vezetőként azzal is mutass példát, hogy Te kezdeményezed a megbeszéléseket és erre kapacitálod a középvezetőket is.

5. Adj visszajelzéseket!

Vírus ide vagy oda, ne feledkezz meg a visszajelzések fontosságáról! Ahogy korábban írtam, nagyon fontos az, hogy odafigyelj a munkatársaidra. Ezt az odafigyelést leginkább a visszajelzésekkel tudod tárgyiasítani.

Dicsérd meg a munkatársaidat olyan tevékenységekért is, amelyek normál esetben nem számítanak extrának! Örülj, ha valamit jól csináltak és ezt juttasd is kifejezésre! Nagyon nagy szüksége van az embereknek az érzelmi kommunikációra, a dicsérettel pont ezt tudod megteremteni.

Persze nincsenek illúzióim és könnyen előfordulhat, hogy éppen nem dicsérni kellene a kollégát, hanem leszúrni.

A negatív visszajelzések kapcsán nagyon fontos, hogy meg tudd különböztetni, hogy az illető hozzáállása okozott problémát, vagy amúgy lehet rá számítani, csak egész egyszerűen csak hibázott.

Ha a hozzáállással van a baj, akkor a legfontosabb, hogy ne várj a visszajelzéssel! Azonnal mondd el, hogy mi a problémád, de figyelj arra, hogy azt minősítsd, amit csinált és ahogy csinálta, ne a személyét!

Ha véletlenül hibázott, de egyébként jó a hozzáállása, akkor még véletlenül se szúrd le! Sokkal inkább azt a megoldást válaszd, hogy végigmentek a folyamaton, és közösen kielemzitek, hogy mi volt a probléma, majd átbeszélitek, hogy mit kellene változtatni, hogy még egyszer ne történhessen meg a hiba.