Mit tehetsz vezetőként, hogy mindezt megelőzd?

• Ne csak az utolsó munkanapon beszélgess vele! Beszélj vele legalább egy héttel a szabadság előtt. Ne csak a feladatokról, hanem arról is: hogy van, mire számít, mit vár a jövőtől.
• Ne hagyd magára az elköteleződéssel!
  Ha hónapok óta nem tudja, merre tart, vagy nem kapott visszajelzést, az könnyen elbizonytalanodáshoz, később pedig egy hirtelen döntéshozatalhoz vezet. Neked kell előbb kapcsolódni.
• Tedd lezárttá a szabadság előtti időszakot!
  Ha valaki feszülten, félbehagyott ügyekkel megy el szabadságra, az agyban továbbra is dolgozni fog – és lehet, hogy a megoldásként a távozást választja.
• Mutass jövőképet!
  Aki nem látja magát előre a cégnél, könnyebben felmond. Nem kell konkrét karrierterv, csak irány, amit közösen jelöltök ki.

Mit tegyél, ha már megtörtént?

Először is: ne sértődj meg! Még ha bántó is a helyzet, próbálj kíváncsian reagálni. Hívd fel, kérdezz rá: miért döntött így? Mit tehettél volna másként? Kérj visszajelzést!
A csapat felé pedig kezeld nyíltan, de bizalomerősítően a helyzetet: „Ez most egy nehéz helyzet, de tanulunk belőle, meghozzuk a megfelelő intézkedéseket, hogy minimalizáljuk az ilyen kockázatokat.”

Amit még megtehetsz vezetőként ebben a helyzetben:

• Ne írj azonnali, indulatos választ, hagyj időt magadnak is, hogy átgondold a szituációt, ne csípőből kommunikálj.
• Kérj személyes beszélgetést (akár online is)! Még, ha végleges is a döntés, fontos, hogy a kapcsolatot konstruktívan zárjátok le.
• Tudakold meg, mi hiányzott, mi nem működött, miben kellett volna másként reagálni?
• Tarts gyors és lényegre törő csapatmegbeszélést a helyzetről
• Kezdd el az utódlástervezést még akkor is, ha nem tudod azonnal pótolni, gondolkodj hosszú távban, ne csak tűzoltásban.
• Írd le magadnak, mit tanultál a helyzetből vezetőként, hogy legközelebb már ne csak megelőzni tudd, hanem időben észrevenni is a jeleket.