Mit jelent a kritikaalapú vezetés a mindennapokban?

A kritikaalapú vezetés fókuszában az áll, hogy mi nem működik. A visszajelzések középpontjában a hibák, hiányosságok és elmaradások jelennek meg. A beszélgetések jellemzően a múltra irányulnak, arra, hogy mi miért nem sikerült, hol történt hiba, mit kellett volna másképp csinálni.

Ez a megközelítés első ránézésre logikus. Ha valami nem jó, akkor javítsuk ki. A probléma akkor kezdődik, amikor a vezetői kommunikáció szinte kizárólag erre épül, és minden helyzet értelmezése ezen a szemüvegen keresztül történik.

Miért nem hoz ez valódi eredményt hosszú távon?

A folyamatos kritikai fókusz érzelmi hatással van a csapatra. A kollégák figyelme egyre inkább arra irányul, hogy ne hibázzanak. Óvatosabbá válnak, kevesebbet kockáztatnak, ritkábban hoznak új ötleteket. Megjelenik az a működés, amikor a cél nem a fejlődés, hanem a túlélés.

Ez a hatás sokszor nem látványos. Nem feltétlenül jár nyílt ellenállással vagy konfliktussal. Inkább csendes visszahúzódásként jelenik meg. Kevesebb lelkesedés, kevesebb kezdeményezés, kevesebb érzelmi jelenlét. A csapat dolgozik, de nem igazán halad.

Mi történik ilyenkor a háttérben?
A kritika hatására a gondolkodás

beszűkül. A kolléga nem azon gondolkodik, hogyan lehetne jobban csinálni valamit, hanem azon, hogyan kerülheti el a következő hibát. A figyelem a hiányokra irányul, nem a lehetőségekre.
Ez az érzelmi állapot hosszú távon kimerítő. Csökkenti a tanulási kedvet, a kreativitást és az együttműködési hajlandóságot. Különösen erősen jelentkezik ez ott, ahol a munkavégzés eleve nagy mentális terheléssel jár, vagy ahol a kollégák érzékenyebbek a vezetői visszajelzések hangulatára.