A kiégés fogalmát minden vezető ismeri, sokan mégis hajlamosak félreértelmezni azt. A burnout szindrómát gyakran azonosítják egy stresszes időszak után ránk törő fáradtsággal, pedig valójában a probléma jóval többet jelent ennél.
A kiégés összetett tünetegyüttes, amely mentális és fizikai egészségünkre egyaránt hatással van. Rengeteg tévhit kering azonban, amelyek nagyban befolyásolják azt, hogyan is gondolkodunk róla.
Ebben a cikkben ezek közül mutatunk be hármat, melyeket minden vezetőnek érdemes ismernie annak érdekében, hogy tisztában lássa a kiégés valódi mivoltát és elkerülhesse azt, hogy a probléma a cégén belül is megjelenjen.
1. A kiégés csak az egyén problémája
A kiégést övező egyik legnagyobb és legalattomosabb tévhit, hogy ez túlnyomórészt egyéni, nem pedig szervezeti probléma. A legtöbb vezető úgy érzi, hogy ha 1-2 dolgozót érint, az még nem a világ vége. Ami bizonyos szempontból igaz, azonban komoly, a szervezet egészét érintő gondokra utalhat.
Fontos tudni, hogy az egyén a vállalat része, így a kiégés kezelése és megelőzése sem csupán az egyén felelőssége. Veszélyes tehát a kiégésre egyéni problémaként tekinteni vagy a kiégésben szenvedőt elszigetelt példaként kezelni.
Ha cégünknél ilyen probléma merül fel, próbáljuk meg visszavezetni azt a lehetséges gyökerekig. Vizsgáljuk meg a vállalati kultúrát, és a kiégés tüneteinek, lehetséges kiváltó okainak ismeretében gondoljuk újra a szervezet akár egészének működését, kultúráját is.
2. A burnout szindróma csak a gyengéket érinti
Szintén gyakori tévhit, hogy a kiégéstől szenvedők nem bírják a stresszt. Mentálisan gyengék és alapvetően is rosszabb a teljesítőképességük az átlagosnál. Sok esetben azonban ennek épp ez ellenkezőke igaz.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a burnout szindróma legtöbbször a maximum fordulatszámon pörgő, legjobban teljesítő, legelhivatottabb és legszenvedélyesebb munkavállalókat érinti. Ez nem véletlen, hiszen a legjobban teljesítő munkatársakkal szemben általában magasabbak az elvárások. Több feladatot kapnak, és rájuk bízzák a legnagyobb kihívást jelentő projekteket is. Ami pedig hosszabb távon együtt jár a mindennapos stressz kialakulásával és komoly mentális nyomást ró az ember nyakába.
Éppen ezért fontos, hogy vezetőként megértsük: a kiégés olyan probléma, amely nem az egyén gyengeségéről, sokkal inkább szervezeti problémákról árulkodik. Ha tehát cégünkön belül felüti a fejét, érdemes elgondolkodni azon, hogy melyek azok a munkafolyamatok és gyakorlatok, melyeken változtatnunk kell.
3. Néhány nap pihenés megoldja a gondot
Mint ahogy a depressziót az általános rosszkedvvel, úgy a kiégést sokan az általános fáradtsággal azonosítják. Sok vezető hajlamos azt gondolni, hogy néhány nap pihenés megoldja a problémát, és egy hét szabadság után a megterhelt alkalmazottak a korábbinál is energikusabban és lelkesebben folytathatják a munkájukat. A kiégés egyik legfőbb jele azonban az, hogy „akkumulátoraink” a pihenés ideje alatt sem töltődnek fel, munkánkat pedig a vakáció után is kedvtelenül, motiválatlanul végezzük.
Vezetőként tudnod kell, hogy habár a pihenés fontos, a kiégés kezelése szempontjából még önmagában nem elég. A pozitív eredmény érdekében nagyobb változásra, például a feladatkör vagy a munkakörnyezet megváltoztatására van szükség.
Összességében tehát felületi kezelés helyett arra kell koncentrálnunk, hogy feltárjuk a probléma gyökerét és minden egyes munkatárs számára motiváló, inspiráló munkakörnyezetet teremtsünk.
Olvass bele a könyvembe: A motivált munkatárs létezik
Csatlakozz a TeamGuide Vezetői Clubhoz!
A TeamGuide Vezetői Club közösséget teremt olyan vezetők számára, akik emberközpontú módon gondolkodnak a csapatukról, és akiknek fontos, hogy a beosztottaikkal bizalmi együttműködést alakítsanak ki. A csoporttal az a célunk, hogy felületet teremtsünk a tapasztalatok megosztására, vezetéspszichológiai tudást adjunk át a tagok fejlődéséhez, és persze kapcsolatteremtési lehetőséget biztosítsunk.
