Helyzetfüggő vezetés (Hersey–Blanchard-modell)
A helyzetfüggő vezetés azt jelenti, hogy a vezető a stílusát a helyzethez és a munkatárs adott feladatbeli fejlettségéhez igazítja: annak, aki egy feladatban még kezdő, több irányítást ad; annak pedig, aki már önálló, több mozgásteret. A legismertebb változata Paul Hersey és Ken Blanchard modellje, amelynek alaptézise, hogy egyik vezetési stílus sem jobb önmagában a másiknál.
Honnan ered?
Hersey és Blanchard 1969-ben írta le először a modellt, „a vezetés életciklus-elmélete” néven; ebből lett a Situational Leadership (helyzetfüggő vezetés). Blanchard később továbbfejlesztette (SLII), ezért ma több, kissé eltérő változat is forgalomban van.
A négy stílus és a négy szint
A modell két dolgot néz: mennyi irányítást (mit, hogyan, mikorra) és mennyi támogatást (bátorítás, meghallgatás, bevonás) ad a vezető. Ebből négy stílus lesz, és mindegyik a munkatárs egy-egy fejlettségi szintjéhez illik.
| Munkatárs az adott feladatban | Vezetői stílus | Mit csinál a vezető? |
|---|---|---|
| Lelkes kezdő: akar, de még nem tudja | Irányító | pontosan megmondja, mit és hogyan; sűrűn visszajelez |
| Elbizonytalanodott tanuló: már tud valamennyit, de elfogyott a lelkesedés | Felkészítő (coaching) | továbbra is irányít, de magyaráz, kérdez, bátorít |
| Képes, de óvatos: tudja, de nem mindig bízik magában | Támogató | kevesebb utasítás, több bevonás és bátorítás |
| Önálló: tudja és akarja | Delegáló | átadja a feladatot és a döntést, eredményt kér |
A legfontosabb részlet: a fejlettség mindig feladathoz kötött. Ugyanaz a munkatárs lehet az egyik területen önálló, egy új feladatban pedig kezdő – és ott újra több irányítás kell neki.
Mit mond a kutatás?
A modell nagyon népszerű a vezetőképzésben, mert egyszerű és jól használható. Tudományos alátámasztása viszont vegyes: a vizsgálatok csak részben igazolták a pontos előírásait (például Fernandez és Vecchio, 1997; Thompson és Vecchio, 2009). Ezért inkább gondolkodási keretnek érdemes tekinteni, mint receptnek. A modell erőssége a rugalmasság és a könnyű alkalmazhatóság; a korlátja, hogy a hosszú távú szervezeti célokkal és a csapat egészével kevésbé foglalkozik, és nem minden munkakörnyezetben könnyű átvenni.
Mire építhetsz?
- Melyik munkatársad melyik feladatban önálló már? Ott elég lehet a delegáló stílus.
- Kinél látod, hogy egy új feladatban újra kezdő? Mi segítené most a legjobban: pontos irány vagy bátorítás?
- Egy kérdés, amivel közösen döntitek el: „Ebben a feladatban mennyi segítséget kérsz tőlem: menjünk végig rajta együtt, vagy elég, ha a végén ránézek?”
A vezetési stílusokról részletesebben: Vezetői stílusok – melyik a legjobb?
Nem az embert kell besorolni. A helyzetet, amiben éppen van.
Kapcsolódó fogalmak: Vezetői stílusok · Delegálás · Kurt Lewin-i vezetési stílus · Laissez-faire vezetési stílus
Ha mélyebben érdekel: a TeamGuide Vezetői Akadémia tagjaként te is többet megtudhatsz a helyzetfüggő vezetésről.