A csoportfejlődés szakaszai Bruce Tuckman modellje alapján
A csoportfejlődés szakaszait elsőként Bruce Tuckman amerikai pszichológiai kutató írta le 1965-ben tudományos publikációjában. Ekkor négy lépésben határozta meg a csoportfejlődés szakaszait, amelyek a kialakulás, a viharzás, a szabályozás és a teljesítés szakaszai voltak. A további kutatásai alapján aztán 1977-ben módosította eredeti modelljét, és a kutatásai alapján a meglévő négy szakasz mellé egy ötödiket is megnevezett, amelyet a felbomlás, vagy megújulás szakaszaként nevezett el.
A csoportfejlődés szakaszai minden munkahelyi csoporton belül végbemennek, hosszabb, rövidebb idő alatt. Az egyes szakaszokban a csoport tagjait eltérő magatartási formák és cselekedetek jellemzik.
A kialakulás szakasza
A csoportfejlődés első szakasza a kialakulás, amely tulajdonképpen egy ismerkedési szakasz. Ilyenkor sokszor olyan emberek kerülhetnek össze, akik még sosem találkoztak, vagy sosem dolgoztak együtt, egy csapatban.
Ilyenkor még mindenki keresi a helyét a csoporton belül, finoman ismerkednek egymással a csoporttagok, keresik egymással a kapcsolódási pontokat. Ilyenkor még nem törnek felszínre az ellentétek, nem alakulnak ki konfliktusok, az egymással való kommunikáció is visszafogott. A vezetők feladata ilyenkor a munkahelyi elvárások, a szabályok pontos ismertetése és tudatosítása a munkatársaiban.
A viharzás szakasza
A viharzás szakasza az első konfliktusok időszaka. Nem szükségszerű ennek a szakasznak a bekövetkezése, de a nézeteltérések előbb-utóbb szinte biztosan jelentkezni fognak a csoportban. Kialakulnak a csoporton belül a feladatok, szerepek, melyek egyes csoporttagok között konfliktusokat szülhetnek.
Korábbi jó viszonyok, barátságok szűnhetnek meg ebben a csoportfejlődési szakaszban, és ilyenkor lehet jellemző a klikkesedés is. A csapat egyes tagjai kiábrándulhatnak az új pozícióból, és elégedetlenné válhatnak. A csapat tagjait a kialakult konfliktusok és a feszült légkör érzelmileg megviselhetik, nyugtalanság alakulhat ki a tagok között.
Vezetőként ilyenkor a legfontosabb a megértés, és a konfliktuskezelés. Ilyenkor minden problémát komolyan kell venni, és törekedni a megoldásra is, még ha látszólag az csak egy-két embert érint egy nagyobb csoportban. A csoport tagjait meg kell nyugtatni, meg kell hallgatni a problémákat és átsegíteni a csapatot ezen a viharos, érzelmekkel teli időszakon.
A szabályozás szakasza
A viharzási szakasz után megnyugszanak a csapat tagjai, kialakulnak a csoportban betöltött szerepek. A szabályozás szakaszában kialakulnak a szabályok, a csoport által képviselt értékek, mindenki megtalálja a maga helyét a csapatban. Megfogalmazódnak a közös célok, kialakul a hatékony munkához szükséges együttműködés és mélyebb kapcsolatok, kötődés alakul ki a munkatársak között. Mindenki tudja, hogy miért tartozik felelősséggel, milyen rábízott feladatokért felel. A konfliktusok ritkábban jelentkeznek, mert kialakultak már a csoportban a szabályok, normák.
Vezetőként fontos feladat ilyenkor ezeket a szabályokat fenntartani, mélyíteni, szükség esetén közösen módosítani rajtuk. A vezető ilyenkor a béke őrzője, feladata elsősorban a támogató vezetés, hogy a csoport szabályai fennmaradjanak, formálódjanak és ne kezdődjenek elölről a konfliktusok. A számonkérés is fontos, hogy a cselekedeteknek legyen következménye.