Neked mi a forgatókönyved?

A példa kedvéért, képzeljük el, hogy titokban megvesszük a gyermekünknek a hetek óta emlegetett játékfigurát. Szinte látjuk magunk előtt, hogy mi lesz, amikor átadjuk majd, mit fogunk mondani, ő hogy fog reagálni. Részletes leírást tudnánk arról adni, hogy mit fog csinálni, hogy fogja kibontani, milyen arcot vág majd, stb. Ez tulajdonképpen nem más, mint hogy volt a fejünkben egy meglehetősen részletes forgatókönyv azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni, mikor átadjuk az ajándékot.

E szerint a „forgatókönyv-elmélet” szerint lényegében szinte minden helyzettel kapcsolatban van a fejedben egy előzetes elképzelés, hogy hogyan fogsz viselkedni, hogy kellene alakulnia a dolgoknak és mások hogyan viselkednek majd. Ezekben az előzetes elképzelésekben konkrét szerepeket „osztasz ki” a résztvevőknek, azaz előre gondolsz valamit arról, hogy az adott helyzetben mások hogyan fognak viselkedni.

Ez nem azt jelenti, hogy elvárásokat fogalmazol meg másokkal szemben, hanem csak egyszerűen számítasz valamire.

Ezek alapján azok a helyzetek okoznak problémákat, konfliktusokat a számodra, amelyek nem úgy alakulnak, ahogy azt a forgatókönyvedben elképzelted, különös tekintettel a „szereplők” viselkedésére. Ez azt jelenti, hogy ha egyes helyzetekben a résztvevők mégsem úgy viselkednek, ahogy elképzelted, az arra késztet, hogy a viselkedésedet, a kommunikációdat megváltoztatva elérd, hogy mégis a Te forgatókönyved valósuljon meg.

Itt ne csak arra gondoljunk, hogy valaki mondjuk elkezd kiabálni vagy erőszakoskodni a másikkal, hogy mégis neki legyen igaza. Az is lehet egy forgatókönyv, hogy valaki például sírva fakad, így megsajnálják és teljesítik, amit szeretne.

Igen ám, csakhogy mindenki másnak ugyanígy megvan a saját forgatókönyve, ezért ők is törekednek arra, hogy érvényesítsék a sajátjukat. Ha a Te forgatókönyvedben egy adott szereplő a „megfelelő” módon viselkedik, és ráadásul a saját forgatókönyvével is stimmel mindkettőtök  viselkedése, akkor minden OK.

Ez bonyolultnak tűnhet, így első olvasatra, pedig nem az. Házasságokban gyakran vita van abból, hogy például a házimunkáról mi a szereplők forgatókönyve. Ha mind a férj, mind a feleség forgatókönyvében az van, hogy a házimunka a feleség dolga, akkor ebből vélhetően nem lesznek konfliktusok. Ellenben ha mondjuk a férj azt gondolja, hogy a házimunka a feleség dolga, de a feleség forgatókönyvében az szerepel, hogy „egy férjnek igenis ki kell venni a részét a házimunkából”, akkor az előbb-utóbb konfliktusokhoz vezet. Az, hogy törekszünk a saját fogatókönyvünk érvényre juttatására, szinte minden kapcsolatunkban jelen van.

Ott van a párkapcsolatunkban, a gyerekeinkkel való kapcsolatainkban, a baráti beszélgetéseinkben stb. Nem mindegy azonban, hogy milyen viselkedési eszközökkel, milyen kommunikációval tesszük ezt. A PersonalGuide lézerprecízen visszatükrözi számodra ezt az eszköztáradat, sőt még azt is részletezi, hogy ez vélhetően milyen hatással lesz másokra.