Mit tettünk?

Sorra leültünk a kulcsemberekkel interjúzni, elvégeztük velük a Viselkedési Profil Elemzést, felvettük velük a munkahelyi kapcsolati térképüket, végigelemeztük a feladataikat és a problémákat, ahogy ők látják. Összesen mintegy 40 órát töltöttünk el a munkatársak felmérésével.

Az eredmény nem lepett meg bennünket annyira, mint amennyire az emberünket meglepte.

Most nem megyünk bele nagyon a részletekbe, de a munkatársak szervezetlenségről, felelősök hiányáról, belső együttműködési problémákról, és a visszajelzések teljes hiányáról számoltak be. Amikor a vezetői záró megbeszélésen végignéztük az elég vaskosra sikeredett riportot a felmérés eredményéről, az emberünk folyamatosan rázta a fejét, és szemlátomást nem hitte el, amit látott. Elkezdte tételesen megcáfolni a 64 elemből álló problémalistát (amit a munkatársaktól gyűjtöttünk össze). Előszedte az ISO-t, hogy nézzük meg, hogy abban mi van, és egyszerűen nem igaz, amit a kollégák mondanak. Lényegében nem tudta elfogadni a kollégák véleményét. Úgy érezte, ez megint annak a bizonyítéka, hogy „tojnak” mindenre a kollégák, és csak kritizálnak mindent. Pedig éppen ellenkezőleg. A beszélgetések során a kollégák nagyon motiváltak voltak abban, hogy változtassunk, mert ők sem érzik jól magukat. Kifejezetten örültek, hogy végre valaki meghallgatja őket. Nem panaszkodtak, hanem éppen ellenkezőleg, rengeteg építő javaslatot fogalmaztak meg.