Nem muszáj itt dolgozni!

 

Egy barátom nemrég kezdett dolgozni az új munkahelyén, egy dinamikusan fejlődő középvállalkozásnál. Kiemelt szakemberként egy kis csoportban dolgozik, ahol a csoportvezetőt, nem rég nevezték ki a főnöki pozícióra. A cégben már bevezettek egyfajta teljesítményértékelési rendszert, ami alapján a vezetőknek értékelni kell a beosztottjaikat. Sajnos ez a főnök semmilyen iránymutatást nem kapott arra vonatkozólag, hogy milyen módon kellene megbeszélni az embereivel az értékelés eredményét. Így a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodott, végigsorolta, a pozitívumokat és a negatívumokat. Mivel nem nagyon voltak negatívumok, ezért úgy érezte, mindenképpen kell találnia valamit. A barátomnak végül azt kommunikálta, hogy nem elég proaktív. Alapvetően ő nem egy konfrontatív típus, de ezzel nem értett egyet, mi több, igazságtalannak tartotta. Próbálta megtudakolni, hogy miből szűrte ezt le a főnöke, sőt még ellenpéldákat is felhozott annak bizonyítására, hogy ő kezdeményező.

 

Ami ez után következett, azt beosztottként nehéz elfelejteni.

 

Erős érzelmi töltés kíséretében vitatkozni kezdtek, hogy akkor most vajon proaktív-e vagy sem. Végül a főnök utolsó érvként bedobta azt a mondatot, amit SOHA nem szabad vezetőként elmondanunk:

 

„Nem muszáj itt dolgozni! El lehet menni, ha nem tetszik!”

 

Ez az a mondat, ami a totális vezetői öngól. Nagyjából annak, felel meg, mintha a fociban a védő a hazaadás helyett bebikázza a saját kapujába a labdát. De miért is ekkora probléma ez a mondat? Először is teljesen kezelhetetlen a beosztott szempontjából, hiszen erre egyetlen értelmes gondolat jut eszébe: „Hát akkor megyek is.” Még az is előfordulhat, hogy valóban elmegy az illető, ami egy jó szakember esetében nagy érvágást jelent bármelyik cégnek a mai munkaerőpiaci környezetben. Természetesen nem biztos, hogy felmond, sőt az a valószínűbb, hogy ettől nem fog elmenni, ha amúgy a körülményekkel elégedett, ugyanakkor hatalmas törést okoz az elkötelezettségében, a motivációjában. Ezzel az egyetlen egy mondattal a főnök ki tudja rúgni a beosztott elkötelezettségének stabil lábait.

 

Ez a mondat porig zúzza a jövőképet, a vezetőbe és a cégbe vetett hitet, nem utolsó sorban pedig megsemmisítő hatással van a vezető hitelességére.

 

A mondat hatására ilyen gondolatok indulnak el a beosztott fejében: – „Lehet, hogy tényleg el kéne mennem?” – „Na jó, ezek után nem nagyon fogom megerőltetni magam.” – „Asszem minimálisra csökkentem a kommunikációt a főnökkel.” – „Ezt nem fogom elfelejteni.” – „Hogy lehet valaki ennyire hülye.” Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy az alapvetően mindenben jól teljesítő kolléga motivációjában mekkora törést tud okozni ez a mondat! A vezetői kommunikáció szűk keresztmetszet.

 

A szavaknak ereje van, csodákat lehet tenni általa és katasztrófákhoz is vezethet!

 

A jó hír, hogy megfelelő vezetői kommunikáció tanulható! 😊

 

Tudni akarod, hogyan tedd elkötelezetté és motiválttá a munkatársaidat?

 

A BEOSZTOTTBÓL SZÖVETSÉGES című könyvben 13 év tapasztalatát gyűjtöttem össze, amelyek bevált és jól működő gyakorlatok KKV vezetőknek. Gyakorlatilag egy útmutató ahhoz, hogy vezetőként növelni tudd a munkatársaid elkötelezettségét és motiváltságát. Olyan vezetéspszichológiai és kommunikációs ismereteket sajátíthatsz el a köny által, amelyekkel kialakíthatod, illetve tovább erősítheted a kulcsembereiddel való bizalmi együttműködést. Profitálj Te is több száz cég fejlesztési tapasztalataiból és tedd valódi szövetségeseddé a munkatársaidat!

Olvass bele legújabb könyvembe: A motivált munkatárs létezik

Csatlakozz a TeamGuide Vezetői Clubhoz!