Ami ezután következett, azt beosztottként nehéz elfelejteni.

Erős érzelmi töltés kíséretében vitatkozni kezdtek, hogy akkor most vajon proaktív-e vagy sem. Végül a főnök utolsó érvként bedobta azt a mondatot, amit SOHA nem szabad vezetőként elmondanunk:

„Nem muszáj itt dolgozni! El lehet menni, ha nem tetszik!”

Ez az a mondat, ami a totális vezetői öngól. Nagyjából annak, felel meg, mintha a fociban a védő a hazaadás helyett bebikázza a saját kapujába a labdát. De miért is ekkora probléma ez a mondat? Először is teljesen kezelhetetlen a beosztott szempontjából, hiszen erre egyetlen értelmes gondolat jut eszébe: „Hát akkor megyek is.” Még az is előfordulhat, hogy valóban elmegy az illető, ami egy jó szakember esetében nagy érvágást jelent bármelyik cégnek a mai munkaerőpiaci környezetben. Természetesen nem biztos, hogy felmond, sőt az a valószínűbb, hogy ettől nem fog elmenni, ha amúgy a körülményekkel elégedett, ugyanakkor hatalmas törést okoz az elkötelezettségében, a motivációjában. Ezzel az egyetlen egy mondattal a főnök ki tudja rúgni a beosztott elkötelezettségének stabil lábait.

Ez a mondat porig zúzza a jövőképet, a vezetőbe és a cégbe vetett hitet, nem utolsó sorban pedig megsemmisítő hatással van a vezető hitelességére.

A mondat hatására ilyen gondolatok indulnak el a beosztott fejében: – „Lehet, hogy tényleg el kéne mennem?” – „Na jó, ezek után nem nagyon fogom megerőltetni magam.” – „Asszem minimálisra csökkentem a kommunikációt a főnökkel.” – „Ezt nem fogom elfelejteni.” – „Hogy lehet valaki ennyire hülye.” Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy az alapvetően mindenben jól teljesítő kolléga motivációjában mekkora törést tud okozni ez a mondat! A vezetői kommunikáció szűk keresztmetszet.

A szavaknak ereje van, csodákat lehet tenni általa és katasztrófákhoz is vezethet!

A jó hír, hogy megfelelő vezetői kommunikáció tanulható! 😊