Kiégés szakaszai – Te hol tartasz?

A kiégés, vagy más néven a burnout nem egyik pillanatról a másikra kialakuló probléma. Fokozatosan, lépésről lépésre jön létre a jelenség, a kiégés szakaszai egymásra épülnek. A kiégés definiálása Herbert  J. Freudenberger pszichoanalitikus kutató nevéhez fűződik, aki így fogalmazta meg a problémát:

“A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

Freudenberger elsőként az krízisintervenciós központokban dolgozóknál, egészségügyi alkalmazottaknál figyelte meg a kiégés szakaszait, olyan személyek vizsgálatával, akik jellemzően komoly kihívásokkal néznek szembe minden nap. A kiégést azóta már többen, többféleképpen is definiálták, és számos más munkakörben is kimutatták a burnout szindrómát. 

A kiégés szakaszai, a kiégés kialakulásának lépései

Edelwich Brodsky és Georg E. Becker elmélete szerint a kiégés szakaszai öt fázisból állnak. Eredeti megfigyeléseiket a segítő-kliens kapcsolatok vizsgálata során állapították meg, amely azonban nem csak az általuk vizsgált munkakörökben figyelhető meg.   

1. Az első fázis az idealizmus szakasza. Kezdetben nagy lelkesedéssel, teljes odaadással dolgoznak, és nagyon fontos számukra a pozitív visszajelzés, a segítségük elismerése, a kollegákkal való intenzív kapcsolattartás. Klienseikkel kapcsolatos kudarcaikat saját személyiségük kudarcaként élik meg, személyiségüket a munkájukkal, feladataikkal, klienseik problémáival azononosítják. Fokozatosan elmosódik a határ a saját életük és a munkahelyi életük között.
2. A kiégés második szakaszát a realizmus fázisának hívják, mely tulajdonképpen az egészségesnek mondható munkahelyi magatartás. A második fázisban lévő a szakmája iránt elhivatott, lelkiismeretesen végzi a dolgát, képes együtt dolgozni a munkatársaival. Nyitott a kreatív tervek, irányzatok befogadására, de igyekszik különválasztani munkáját és kliensei problémáit a magánéletétől.
3. A burnout harmadik szakasza a stagnálás, vagy kiábrándulás. Csökken a teljesítmény, az érdeklődés és az újra való fogékonyság, a nyitottság. A szakmájával, feladataival, kliensekkel kapcsolatos érdeklődés a minimálisan szükségesre korlátozódik. A munkatársakkal való kapcsolattartás gyakran terhes, szükséges rosszá válik és sok esetben csak saját viselkedésének megerősítésére szolgálnak.
4. A negyedik szakasza a kiégésnek a frusztráció szakasza. Egyre inkább visszahúzódóvá válnak a negyedik fázisban lévők, feladataikban, munkájukban egyre több negatívat fedeznek fel. A kliensekről lekezelő módon beszél (pl.: partner helyett ügyfelek lesznek). Egyre gyakrabban teszik fel maguknak a kérdést, hogy minek csinálják a munkájukat, kétségbe vonják annak értelmét és értékét. Kilátástalan szélmalomharcnak tűnik minden munkában töltött nap. Egyre idegesítőbbé válnak a kliensek.
5. Az ötödik fázis az apátia szakasza. A minimumra korlátozódik a munkával, feladatokkal, kliensekkel kapcsolatos interakció. A munkatársakat kerüli, a kliensekkel ellenségessé válik. Nem hisz benne, hogy változtathatna jelenlegi helyzetében. 

Mit lehet tenni a kiégés szakaszainak elkerülése ellen?

A kiegés elkerülését a preventív, azaz megelőző módszerekkel lehet elérni, mielőtt még kialakulnának a kiégés szakaszai. Ez elsősorban a munkáltató feladata kell, hogy legyen. Ehhez fontos tudatosítani magunkban a probléma lehetőségét, és kidolgozni azt, hogyan, milyen módon lehet elkerülni a kiégés szindróma kialakulását. 

A megelőző módszerek között nagyon fontos az általános és személyes motiváció fenntartása. Fontos figyelni a dolgozók anyagi és erkölcsi elismerésére, szakmai fejlődésük támogatására. A kiégés szakaszainak jelentkezésekor a beavatkozás, segítségnyújtás elengedhetetlen a hosszú távú sikeres munkavégzés érdekében. 

Kiégésről bővebben–>

Olvasd el a motiválás témában írt cikkeket is! –>>

További kiégéssel kapcsolatos cikkek: