Nem muszáj itt dolgozni!

Egy barátom nemrég kezdett dolgozni az új munkahelyén, egy dinamikusan fejlődő középvállalkozásnál. Kiemelt szakemberként egy kis csoportban dolgozik, ahol a csoportvezetőt, nem rég nevezték ki a főnöki pozícióra. A cégben már bevezettek egyfajta teljesítményértékelési rendszert, ami alapján a vezetőknek értékelni kell a beosztottjaikat.

Sajnos ez a főnök semmilyen iránymutatást nem kapott arra vonatkozólag, hogy milyen módon kellene megbeszélni az embereivel az értékelés eredményét. Így a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodott, végigsorolta, a pozitívumokat és a negatívumokat. Mivel nem nagyon voltak negatívumok, ezért úgy érezte, mindenképpen kell találnia valamit. A barátomnak végül azt kommunikálta, hogy nem elég proaktív. Alapvetően ő nem egy konfrontatív típus, de ezzel nem értett egyet, mi több, igazságtalannak tartotta. Próbálta megtudakolni, hogy miből szűrte ezt le a főnöke, sőt még ellenpéldákat is felhozott annak bizonyítására, hogy ő kezdeményező.

Ami ez után következett, azt beosztottként nehéz elfelejteni.

Erős érzelmi töltés kíséretében vitatkozni kezdtek, hogy akkor most vajon proaktív-e vagy sem. Végül a főnök utolsó érvként bedobta azt a mondatot, amit SOHA nem szabad vezetőként elmondanunk:

„Nem muszáj itt dolgozni! El lehet menni, ha nem tetszik!”

Ez az a mondat, ami a totális vezetői öngól. Nagyjából annak, felel meg, mintha a fociban a védő a hazaadás helyett bebikázza a saját kapujába a labdát. De miért is ekkora probléma ez a mondat?

Először is teljesen kezelhetetlen a beosztott szempontjából, hiszen erre egyetlen értelmes gondolat jut eszébe: „Hát akkor megyek is.”
Még az is előfordulhat, hogy valóban elmegy az illető, ami egy jó szakember esetében nagy érvágást jelent bármelyik cégnek a mai munkaerőpiaci környezetben.

Természetesen nem biztos, hogy felmond, sőt az a valószínűbb, hogy ettől nem fog elmenni, ha amúgy a körülményekkel elégedett, ugyanakkor hatalmas törést okoz az elkötelezettségében, a motivációjában.

Ezzel az egyetlen egy mondattal a főnök ki tudja rúgni a beosztott elkötelezettségének stabil lábait.

Ez a mondat porig zúzza a jövőképet, a vezetőbe és a cégbe vetett hitet, nem utolsó sorban pedig megsemmisítő hatással van a vezető hitelességére.

A mondat hatására ilyen gondolatok indulnak el a beosztott fejében:
– „Lehet, hogy tényleg el kéne mennem?”
– „Na jó, ezek után nem nagyon fogom megerőltetni magam.”
– „Asszem minimálisra csökkentem a kommunikációt a főnökkel.”
– „Ezt nem fogom elfelejteni.”
– „Hogy lehet valaki ennyire hülye.”

Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy az alapvetően mindenben jól teljesítő kolléga motivációjában mekkora törést tud okozni ez a mondat!
A vezetői kommunikáció szűk keresztmetszet.

A szavaknak ereje van, csodákat lehet tenni általa és katasztrófákhoz is vezethet!

A jó hír, hogy megfelelő vezetői kommunikáció tanulható! 😊

Tudni akarod, hogyan tedd elkötelezetté és motiválttá a munkatársaidat?

A BEOSZTOTTBÓL SZÖVETSÉGES című könyvben 13 év tapasztalatát gyűjtöttem össze, amelyek bevált és jól működő gyakorlatok KKV vezetőknek.

Gyakorlatilag egy útmutató ahhoz, hogy vezetőként növelni tudd a munkatársaid elkötelezettségét és motiváltságát. Olyan vezetéspszichológiai és kommunikációs ismereteket sajátíthatsz el a köny által, amelyekkel kialakíthatod, illetve tovább erősítheted a kulcsembereiddel való bizalmi együttműködést.

Profitálj Te is több száz cég fejlesztési tapasztalataiból és tedd valódi szövetségeseddé a munkatársaidat!

Beleolvasok
2018-10-19T17:04:18+00:00