Nem muszáj itt dolgozni!

Egy barátom nemrég kezdett dolgozni az új munkahelyén, egy dinamikusan fejlődő középvállalkozásnál. Kiemelt szakemberként egy kis csoportban dolgozik, ahol a csoportvezetőt, nem rég nevezték ki a főnöki pozícióra. A cégben már bevezettek egyfajta teljesítményértékelési rendszert, ami alapján a vezetőknek értékelni kell a beosztottjaikat.

Sajnos ez a főnök semmilyen iránymutatást nem kapott arra vonatkozólag, hogy milyen módon kellene megbeszélni az embereivel az értékelés eredményét. Így a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodott, végigsorolta, a pozitívumokat és a negatívumokat. Mivel nem nagyon voltak negatívumok, ezért úgy érezte, mindenképpen kell találnia valamit. A barátomnak végül azt kommunikálta, hogy nem elég proaktív. Alapvetően ő nem egy konfrontatív típus, de ezzel nem értett egyet, mi több, igazságtalannak tartotta. Próbálta megtudakolni, hogy miből szűrte ezt le a főnöke, sőt még ellenpéldákat is felhozott annak bizonyítására, hogy ő kezdeményező.

Ami ez után következett, azt beosztottként nehéz elfelejteni.

Erős érzelmi töltés kíséretében vitatkozni kezdtek, hogy akkor most vajon proaktív-e vagy sem. Végül a főnök utolsó érvként bedobta azt a mondatot, amit SOHA nem szabad vezetőként elmondanunk:

„Nem muszáj itt dolgozni! El lehet menni, ha nem tetszik!”

Ez az a mondat, ami a totális vezetői öngól. Nagyjából annak, felel meg, mintha a fociban a védő a hazaadás helyett bebikázza a saját kapujába a labdát. De miért is ekkora probléma ez a mondat?

Először is teljesen kezelhetetlen a beosztott szempontjából, hiszen erre egyetlen értelmes gondolat jut eszébe: „Hát akkor megyek is.”
Még az is előfordulhat, hogy valóban elmegy az illető, ami egy jó szakember esetében nagy érvágást jelent bármelyik cégnek a mai munkaerőpiaci környezetben.

Természetesen nem biztos, hogy felmond, sőt az a valószínűbb, hogy ettől nem fog elmenni, ha amúgy a körülményekkel elégedett, ugyanakkor hatalmas törést okoz az elkötelezettségében, a motivációjában.

Ezzel az egyetlen egy mondattal a főnök ki tudja rúgni a beosztott elkötelezettségének stabil lábait.

Ez a mondat porig zúzza a jövőképet, a vezetőbe és a cégbe vetett hitet, nem utolsó sorban pedig megsemmisítő hatással van a vezető hitelességére.

A mondat hatására ilyen gondolatok indulnak el a beosztott fejében:
– „Lehet, hogy tényleg el kéne mennem?”
– „Na jó, ezek után nem nagyon fogom megerőltetni magam.”
– „Asszem minimálisra csökkentem a kommunikációt a főnökkel.”
– „Ezt nem fogom elfelejteni.”
– „Hogy lehet valaki ennyire hülye.”

Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy az alapvetően mindenben jól teljesítő kolléga motivációjában mekkora törést tud okozni ez a mondat!
A vezetői kommunikáció szűk keresztmetszet.

A szavaknak ereje van, csodákat lehet tenni általa és katasztrófákhoz is vezethet!

A jó hír, hogy megfelelő vezetői kommunikáció tanulható! 😊

Tudni akarod hogyan tedd elkötelezetté és motiválttá a munkatársaidat?

Ha igen akkor csináld végig a BEOSZTOTTBÓL SZÖVETSÉGES – KKV vezetői szemléletformálást!

Ismerj meg vezetéspszichológiai eszközöket, hogy jobbá válj abban, hogy hogyan alakítsd ki munkatársaid elkötelezettségét, hogyan tartsd fenn motivációjukat és hogyan építs ki bizalmi kapcsolatot velük.

Többet akarok tudni
2018-09-25T16:48:45+00:00